Kis világom és a nagyvilág

A vízhez, a Velencei-tóhoz fűződő kapcsolatom mint oly sokaknak, nekem is gyermekkori élményeken alapul. Apám ott tanított meg úszni és horgászni, majd később, egyre idősebben az önfeledt szórakozás óráit töltöttem a kedves tó mellett. Még a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumba jártam, amikor hírét vettem annak, hogy Fa Nándor és Gál József a Velencei-tó partján hajót épít azért, hogy megkerüljék a vitorlással a Földet. Szerencsére ezeket a híreket első kézből kaptam, mert már diákként szinte minden délutánomat a szerkesztőségben töltöttem, és az első cikket róluk Posch Ede készítette a sportrovatba: nyilván sokat mesélt erről a hihetetlen álomról, amiben kettejükön kívül talán csak maroknyian hittek, és ami röviddel később valósággá vált. Aztán jöttek Fa Nándi nagy versenyei, melyekre már újságíróként utaztam, de mindig visszatértem a Velencei-tó partjára: ha másért nem, horgászni, vagy csak kievezni a nádszigetek közé. A tó és a vízi sport világa, Szipola Antalnak és barátainak jó értelmű megszállottsága mindig is megfogott és történetüket számos alkalommal elevenítettem fel a Fejér Megyei Hírlap oldalain azért, hogy példát kínáljak mindazoknak, akik fogékonyak a nagyszerű emberi teljesítményekre.

Harminc éve írok a megyei lapba, kezdetekben televízióztam is, mostanában pedig Gárdony, Velence és a többi tókörnyéki település életét és fejlődésért kísérem nyomon írásaimmal: hála Istennek, van miről beszámolni, elegendő csak az épülő VVSI-központra utalnom. És persze, ha nem is hivatásos túrázóként, de rendszeresen járom a környező hegyeket is, hiszen a vidéki hírlapíró életformája olyan, hogy nem becsülhetem le annak az esélyét, hogy éveket ad hozzá az életemhez egy-egy túra az Ingó-kövekhez, vagy éppen távolabb, Nadap felé. Kis házam a pákozdi dombok tetején remek bázis ezekhez az akciókhoz, akár a víz, akár a hegyek felé veszem is az irányt.
Ez az otthon, az én kis világom, amiről eddig írtam, de munkám sokkal messzebb vidékekre is elszólít. A délszláv háború éveit szegény Eduardo Rózsa Flores barátommal csináltam végig, akit aztán öt éve lőttek le Bolíviában. Egy riportkönyvet írtunk együtt. Nagyon szoros a kapcsolatom Szenczy Sándorral, a Baptista Szeretetszolgálat igazgatójával, akivel a segélyszervezet megalapítása óta ápolok barátságot: egyébként a nemzetközi szeretetszolgálatot éppen Velencén alapította. Sándorról is írtam egy könyvet, amely közös útjainkat rögzítette Csecsenföldre, Afganisztánba, Srí-Lankára, és sok más helyre. Aztán két könyvet írtam a második világháború Fejér megyei eseményeiről, hiszen nálunk állt a legtovább a front és szörnyűségek történtek akkor, melyeket évtizedekig elhallgattak az írástudók. Számos díjat és kitüntetést kaptam munkám során, de a legértékesebbek számomra az emberi kapcsolatok, a barátságok és az az érzés, ha azt hallom, szívesen olvassák az írásaimat.

Havonta egy alkalommal jelentkezünk a természetben űzhető sportokhoz, az egészséges életmódhoz kapcsolódó, ismeretátadást célzó cikksorozatunkkal

Tihanyi Tamás székesfehérvári újságíró cikksorozata

1. A sport, mint orvosság a stresszkezelésében
2. Ismét vízre szállnak a (házi) sárkányok!
3. Óvatosan a sípályán!
4. Dragon Aqua SE egészségre nevelő programja - Interaktív kiállítás

Amennyiben kíváncsi egészségtervünkre, töltse le az ikonra kattintva!