Végül 1991-ben, szoros együttműködésben a hongkongi szervezőkkel és a kínai szövetséggel, megalapították a Nemzetközi Sárkányhajó Szövetséget (IDBF), amelynek Mike Haslam lett az alapító elnöke, és amit közel 25 éven át vezetett. Haslam mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy a modernizáció (üvegszálas test, szabvány lapátok) mellett a kulturális gyökerek – a sárkányfej, a farok, a kormányos és a dobos jelenléte – szigorúan megmaradjanak.
A Paddles Ready podcast The Man Who Built Modern Dragon Boating epizódjában maga Mike Haslam meséli el részletesen az IDBF megalapításának történetét, az európai terjeszkedést, az üvegszálas hajók fejlesztését és a sportág politikai kihívásait.
A rivalizálás A sárkányhajózást az EDBF alapítója, Mike Haslam segítségével terjedt el Európában.
Az IDBF színrelépése után kb. egy évtizeddel a Nemzetközi Kajak-kenu szövetség meggondolta magát, mégis elkezdett foglalkozni a sárkányhajózással, mint külön szakág. Ezzel újtára indult egy mai napig tartó rivalizálás, amely nemzetközi szinten és hazánkban is tetten érhető.
Az ICF „visszatérése” (2000-es évek)
Az ICF a 2000-es évek elején hivatalosan is felvette a sárkányhajózást a saját szakágai közé (hivatalos indoklásuk szerint mint a kenu sport egyik rokon ágát), és 2006-ban megrendezte a saját első ICF Sárkányhajó Világbajnokságát.
A „két szövetség” háborúja
Ezzel egy hosszú ideig tartó, feszült időszak vette kezdetét, amit a nemzetközi
sárkányhajós közösségben sokáig csak „szövetségi háborúként” emlegettek.
A konfliktus lényege: Az IDBF (Mike Haslam vezetésével) úgy vélte, hogy az ICF jogtalanul akarja kisajátítani azt a sportágat, amelyet ők építettek fel a semmiből, ráadásul az ICF-et azzal vádolták, hogy elvonták a figyelmet a sárkányhajózás egyedi kulturális hagyományairól, tisztán technikai evezős sportként kezelve azt.
A tagszervezetek dilemmája: Sok országban a nemzeti kajak-kenu szövetségek (amelyek az ICF tagjai voltak) elkezdték maguk alá vonni a helyi sárkányhajózást, ami komoly belső feszültségeket okozott az önálló, kifejezetten sárkányhajós szövetségekkel.
A SportAccord döntése (2007)
A vita a legfelsőbb sportdiplomáciai szintekig jutott. A döntő pillanat 2007-ben jött el, amikor a SportAccord (a Nemzetközi Sportszövetségek Globális Szövetsége, a GAISF) hivatalosan is elismerte az IDBF-et a sárkányhajó sportág egyedüli, független, világszintű
irányító testületeként. A SportAccord kimondta, hogy a sárkányhajózás nem pusztán a kenu egy változata, hanem történelmi és kulturális identitással rendelkező, önálló evezős sport.
A mai helyzet
A rivalizálás ellenére a két rendszer a mai napig párhuzamosan létezik:
Az IDBF (és európai szinten az EDBF) maradt a „hagyományos” és legnagyobb sárkányhajós szervezet, amely a klubcsapatok és nemzeti válogatottak hatalmas tömegeit mozgatja meg, szigorúan őrizve a hongkongi/kínai gyökereket és az IDBF-specifikus szabályrendszert.
Az ICF a mai napig rendez saját sárkányhajó világbajnokságokat és világkupákat. Az ICF- es versenyekre jellemzően azok a versenyzők és nemzetek fókuszálnak jobban, ahol a sárkányhajózás szervezetileg szorosan a nemzeti kajak-kenu szövetségek alá van tagozódva.
A legfájóbb pont, a Világjátékok
A Világjátékok a nem olimpiai sportágak legnagyobb eseménye, nagyon hasonlít az olimimpához, óriási részvétel, 4 éves ciklusok, igazi multisport esemény.
A Világjátékokat szervező IWGA (International World Games Association) – a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz (NOB) hasonlóan – csak olyan nemzetközi sportszövetségeket fogad el tagjaként, amelyek már eleve elismertek és beágyazottak a globális olimpiai mozgalomba.
Mivel az ICF teljes jogú NOB-tag (hiszen a gyorsasági és szlalom kajak-kenu olimpiai sportág), a Világjátékok programjára is csak az ő égisze alá tartozó szakágak kerülhetnek be (mint a kenu póló, a kenu maraton és a sárkányhajó). Az IDBF, hiába a legnagyobb és „legtisztább” sárkányhajó-szövetség, nem rendelkezik ezzel a klasszikus olimpiai háttérrel, így az IWGA az ICF-et részesíti előnyben.
Lehet e olimpiai sportág a sárkányhajó?
A sárkányhajózás olimpiai törekvéseit jelenleg három fő tényező formálja:
- A két legutóbbi olimpia komoly mérföldkő volt
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és az ICF (Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség) közös lobbija révén a sportág óriási szintet lépett:
Tokió (2020/2021): A sárkányhajózás hivatalos bemutató (demonstrációs) sportágként jelent meg az olimpián, ahol a Tokiói-öbölben tartottak látványos bemutató futamokat.
Párizs (2024): A sportág ismét jelen volt demonstrációs ágként a Szajnán, és itt már hatalmas hangsúlyt kapott a daganatos betegségekből felépülők (Pink Ladies / BCS) és az inkluzivitás bemutatása, ami a NOB aktuális irányelvei szerint hatalmas piros pont. - Mi szól mellette? (Az olimpiai érvek)
Brutális tévés és marketing potenciál: A NOB folyamatosan vadászik az olyan sportágakra, amelyek óriási tömegeket (és így képernyő előtti nézőket) mozgatnak meg Ázsiában és Észak-Amerikában. A sárkányhajó Kína miatt ebből a szempontból aranybánya.
Nemi egyenjogúság és inkluzivitás: A vegyes (Mixed) csapatok alapvető elemei a sportágnak. A NOB kifejezetten támogatja a mixed számokat (ahogy ez a triatlon váltóban vagy az úszásban is látható). - Mi az akadály? (A kőkemény realitás)
A legnagyobb gátat az olimpiai falu és a résztvevők létszámkorlátja jelenti. A NOB évek óta drasztikusan csökkenteni akarja a nyári olimpiákon részt vevő sportolók teljes számát (a kvótaplafon szigorúan ~10 500 fő). Egy klasszikus sárkányhajó egység a kísérőkkel együtt legalább 22-24 ember. Ha csak 10 nemzet indulna három kategóriában, az azonnal több száz fős plusz kvótát jelentene, amit a NOB nem akar megengedni.
Hogyan valósulhat meg mégis?
Ha a sárkányhajó bekerül a hivatalos programba, az szinte biztosan kizárólag az ICF égisze alatt, és radikálisan lekicsinyített formában fog megtörténni. A legvalószínűbb forgatókönyv a 10 fős kishajós (small boat) vagy akár nyolcas formátum, kizárólag Mixed (vegyes) kategóriában, mindössze 1-2 sprinttávon (pl. 200m vagy 500m). Ezzel a sportolói létszám minimálisra szorítható, a tévés látvány viszont megmarad. Továbbá az ICF valószínűleg úgy próbálná megoldani a kvótakérdést, hogy a gyorsasági kajak-kenusok közül is átülhetnének versenyzők, így nem kellene teljesen új olimpiai kvótákat létrehozni.
A sárkányhajózás tehát ott áll az olimpia előszobájában, a 2025-ös chengdui Világjátékok sikere és a legutóbbi olimpiai bemutatók után a sportdiplomáciai akarat megvan – a kérdés már csak az, hogy a sportág hajlandó-e feláldozni a hagyományos, 20 fős monstrum formátumát a legfényesebb ötkarikás éremért cserébe.