Azt hiszem minden sárkányhajózást szerető sportoló fejében legalább egyszer megfogalmazódik a gondolat, hogy részt vegyen a szervezők által csak „ördögi körnek” nevezett eseményen. Én azon csoport tagjának mondhatom magam, aki már többször is teljesítette, ráadásul még ha elsőre furcsának is tűnik, minden alkalommal más hajótípusban. De ne menjünk ennyire előre. Mi is az az Ördögi-kör, miről kapta a nevét, hol rendezik ezt a versenyt és miért is számít embert próbáló „versenynek”?

Az Ördögi Kör egy hosszútávú sárkányhajós verseny, amelyet a Dunai Sárkányok szerveznek, és a Magyar Sárkányhajó Szövetség támogatott versenyei közé tartozik. A verseny nem sprint jellegű, hanem állóképességet, jó taktikát és csapatmunkát igényel.
A verseny Vácról indul és oda is érkezik. Az útvonal egyszerű: A Szentendrei-sziget teljes megkerülése a Dunán. A teljes táv így kb. 66,6 km, ami persze pár kilométerrel lehet hosszabb és ennek oka elsősorban a Duna akkori vízállása.
Az Ördögi Kör nevének valójában két oka van.

1. A 66,6 km-es táv, ami szándékosan utal a "666" ördögi számra. A szervezők is többször viccesen megjegyezték, hogy bár nem tudják, valódi ördög találta-e ki a versenyt, a 66,6 km tényleg "ördögi" hosszúságú.
2. A verseny rendkívüli nehézsége. A Szentendrei-sziget megkerülése nemcsak hosszú, hanem a Duna aktuális vízállásától, sodrásától és a széltől függően nagyon megterhelő. Ezért kapta az "ördögi" jelzőt.
   A távból tehát automatikusan adódik, hogy ez nem folyamatos maximális intenzitású evezés, hanem hosszútávú állóképességi verseny, ahol fontos a megfelelő tempóbeosztás, nagy szerepe van a frissítésnek (folyadék, energia), és a sodrás és a szél (héha hajóforgalom ) jelentősen befolyásolhatja az eredményt. A célbeérkezési idő pedig nagy mértékben függ az időjárástól, a vízállástól és természetesen a csapattagok erejétől. A teljesítés ideje így elég változó, kb 6–8 óra, amit egy fenékkel kibírni nem kis feladat.
   Mégis minden évben több csapat, köztük külföldi csapatok is belevágnak és igen, vannak köztük olyanok, aki bizony versenyként fogják fel és elsőként szeretnének a célba érni.
   De térjünk vissza az elejére. Ahogy írtam, Nekem már többször sikerült teljesíteni és ráadásul különböző hajótípusokban. Természeten először én is sárkányhajóban tettem meg ezt a rettenetesen hosszú távot, méghozzá a Dragon Aqua csapatának tagjaként. Tisztán emlékszem arra a versenyre, a Duna rendkívül alacsony vízállása oly mértékben nehezítette a haladást, hogy többször homokzátonyra futottunk és bizony le kellett tolni a hajót, vissza felé evezni és megtalálni a megfelelő mélységet az előrehaladáshoz. Végig strokoltam az egész versenyt és másnap mindenem fájt, még járni is alig bírtam. Mégis megfogalmazódott bennem valami, amire a legtöbben azt mondták: elment az eszed. Megcsinálni egyedül, egyszemélyes outriggerrel, ami nem csak, hogy lassabb, de természetesen veszélyesebb is és ami talán a legijesztőbb, hogy magadra vagy utalva, nem adhatod fel, ki kell bírni a végig, bármennyire is fog fájni. Az sem utolsó szempont, hogy a versenyt minden évben október 23.-ához eső legközelebbi szombati napon rendezik (az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének és a Magyar Köztársaság kikiáltásának tiszteltére), amiből automatikusan adódik, hogy bizony az időjárás már nem a legmelegebb és a nappalok sem olyan hosszúak, mint nyáron. Ahhoz, hogy még világosban célba érj, bizony reggel korán már vízen kell lenni (2024-ben 2 fok volt és az első 10 km-ben le akart fagyni a kezem). A családom a parton kísért, a megbeszélt találkozó portokon ellenőrzött és gondoskodott az energia pótlásról, a lelki támaszról. Végül sikerül kb. 8 óra alatt célba érni, ami a magas vízállásnak és szélcsendnek is köszönhető. Elsírtam magam, mikor a célban a sportoló társak, barátok vastapssal köszöntöttek. Abban a pillanatban semmi sem fáj, nem gondolsz az elmúlt órák küzdelmeire és amit talán a legfurcsább én már akkor tudtam, hogy amíg tudom és erőm lesz, minden évben teljesíteni fogom. Én így tisztelgek a szabadságharc hőseinek és bizonyítom magamnak, hogy nincs lehetetlen, csak akaraterő és kitartás kell a sikeres cél érdekében.
   A következő évben két személyes outriggerrel vágtunk neki csapattársammal Szabó Csillával. Persze, hogy más volt, mint az első kettő. Rendkívül alacsony vízállás fogadott bennünket, oly annyira, hogy a part közelében már nem is tudtunk evezni. Felfelé, áramlással szembe, pedig a folyó közepén nem túl szerencsés evezni. A várva várt szigetcsúcsot, ahonnan „már csak” 11 km-t kellene lefelé haladni 2 km-es plusszal sikerült kerülni a kialakult homokzátonyok miatt.
   Mi lesz idén, jövőre és azután? Na ná, már alig várom. Most októberben újra egyesben.
   Ha van kedvetek gyertek, akinek ez lenne az első, az mindenképp egy sárkányhajó csapat tagjaként próbálja ki. Ott azért van lehetőség kis pihenésre, regenerálódásra, mert ahogy a szervezők szokták mondani: Garantáltan fájni fog a végén. Aztán majd kiderül: Megszereted és várod a következőt vagy köszönöm, egyszer elég volt, soha többet.
   A 2024-es FB bejegyzésem ezzel fejeztem be és talán még most is helyén való gondoltok Muhammad Ali-tól:
   “A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Cservenák Róbert